Az egyik leggyakrabban használt részem a szám. No nemcsak dumára és sírásra használom, hanem egyre inkább a tárgyak és lenyelhető dolgok kóstolgatására is. Anya és Apa olyan dolgokat szokott a közelembe helyezni, amiket nem baj, ha bekapok. Már nem kell elérhető távolságban lenniük a tárgyaknak, mert ha érdekel valami, odakúszogatok hozzá. Persze rögtön bekapom, nyálazgatom, ízlelgetem. Általában semmilyen ízük nincs ezeknek a játékoknak, inkább csak a puhaságot vagy keménységet szoktam így érzékelni. Egyik kedvencem egy narancssárga színű puha, kerekded valami, amit Nagytesó lufinak hív. Nekem inkább cicire hasonlít. Na, azon jókat rágódok.
Az utóbbi időben Anya evésidőben már nemcsak a szopizást és a cumisüveget, hanem egy kis tálkát is fel szokott ajánlani. A tálkában különböző színű és szagú dolgok szoktak lenni, és egy hosszúkás valamivel szokták a tartalmát a számba juttatni, amit a nagyok kanálnak hívnak. A kaja először nagyon fura volt, főként, hogy eleinte a kanalat is szopizni akartam. Aztán ügyesen rájöttem, hogyan kell róla leenni a különböző ízű dolgokat. Némelyik savanyú, másik édes, de volt már íztelen és édes-savanyú is. Ezek nem teljesen ismeretlenek, mert anya tejében néha előfordulnak erre emlékeztető ízek is. Nagyon tetszik, ahogy egyre többféle dolgot kóstolgathatok!
