Hát, úgy tűnik, mostanában nem mesélek a mindennapjaimról többet. Anyával döntöttünk így. Nem, nem arról van szó, hogy nem történik semmi különös velem. Nem. Sőt, ami másnak hétköznapi, én azt is elő tudom adni másképpen. Olykor bonyolultan, máskor viccesen, vagy fordítva.
Egyre kerekebb a világ, egyre több dologra vagyok képes egyedül is, sok-sok vidám vagy éppen gondterhelt pillanatot okozva ezzel a családomnak. Mára már egészen jól ki is tudom magam fejezni - a saját nyelvemen persze, de ezek a szavak egyre inkább hasonlítanak a nagyokéra. Kész kis dumaláda vagyok!
Mesélhetnék még a bölis barátnőmről is, Cuciról, akivel úgy odavagyunk egymásért, hogy minden nap puszival köszöntjük és búcsúztatjuk egymást. Vagy a Mamiéknál töltött, amolyan nagylányos hétvégénkről, ami Anyáék nélkül, de vidáman telt. Igen, sok minden történik az ilyen pici lánnyal is, mint én. Csakhogy nem mindig van ideje Anyának, máskor meg az "ihlet" hiányzik, hogy a történéseket úgy tudja leírni, hogy esetleg más számára is érdekes legyen...
Így aztán most búcsúzom. Talán még találkozunk!
