Mostanában minden a "beöltözésről" szól. Tesó már hetekkel korábban izgalomban volt és munkát adott Anyának: jelmezkészítés volt műsoron! Anya azt mondja, ilyenkor farsang idején a gyerekek be szoktak öltözni, bulizgatnak, a szokásosnál is jobban zajonganak, hogy elűzzék a telet. Na, ha zajongáson múlik, szerintem a télnek meg sem kellett volna érkeznie...
Nagytesó kitalálta, hogy ő bizony túró rudi akar lenni. Anya hosszasan vakargatta fejét, majd varrt neki egy zsákszerű ruhát, amit aztán közösen Tesóval piros pöttyökkel láttak el. Még verset is írtak hozzá, amit Tesó elmondott az iskolai farsangjukon. S ha még mindez kevés lenne, az összes osztálytársa kapott egy túrós édességet. A farsang napján Tesó vidáman érkezett haza, teljesen fel volt pörögve, mert sokat játszottak, táncoltak, ráadásul a jelmezversenyen is második lett.
A bölcsimben is volt farsangi bál, ami annyit jelentett, hogy a legtöbb kislány koronát tett a fejére és hosszú szoknyát vett fel. Mindenféle süti is került az asztalra, de én szokásomhoz híven kis kóstoló után szétdobáltam a falatkákat. Anya nekem is varrt egy kis "tasakot", ami legjobban arra a valamire hasonlít, amit teakészítéskor szoktunk a forró vízbe lógatni. Anya ezt teafilternek hívja. A buliban inkább a szemlélődést választottam, majd a nagy izgalmakra való tekintettel életemben először elaludtam a bölcsiben.
