Pár napja ismét autóztunk egy nagyot és elmentünk egy nagy kertbe, ahol olyan állatok voltak, amik hasonlítanak egy kicsit Nagytesó alvócimborájához, csak sokkal nagyobbak! Ezen a helyen sok-sok maci volt, amik egy kerítésen belül sétálgattak és néztek minket. Először azt hittem, minket akarnak megenni, majd rájöttem, csak az Apa és Nagytesó kezében tartott mézesüveg volt nekik ismerős. Az üvegből olyan hosszú fadarabbal nyújtottuk nekik a mézet, mint amivel Anya szokta a kaját kavargatni a konyhában. A macik ezután a hosszú nyelvükkel lenyalták a mézet, kicsit belekóstolva a fakanálba is. Nagyon éhesek lehettek, mert sok nép volt ott, s mindenkitől elfogadták a mézet!
Később olyan jószágokat is láttunk, amik a kutyusunkhoz hasonlítanak. Úgy tűnt, a kutyusokat mégsem annyira kedvelik, mert mikor megláttak egyet, nagyon mérgesek lettek, s csapatosan szaladtak a kerítéshez a pórázon vezetett kutyulihoz. Ezeket az állatokat Apa farkasnak hívta. Nekem nem annyira tetszett a félelmetes vicsorgásuk.
Ezután a mosómedvékhez mentünk, akik a pocsolyákban szorgalmasan mártogatták a kajcsijukat, majd jóízűen megették. Nekem bezzeg nem engedi meg Anya!
Láttunk ezután hosszú lábú, vastag nyakú óriási nagy madarakat is, amik kíváncsian pislogtak ránk a kerítésen át. Nagytesó melléjük állt - persze csak a kerítésen kívűl - s csak Kistesónak tűnt hozzájuk képest!
Kirándulásaink során mindig rájövök, hogy teljesen mindegy hová megyünk, milyen érdekes dolgokat látunk, lényeg, hogy Anya, Apa és Nagytesó a közelemben legyen!
