Pár hete valami kinőtt a számban. Azaz több valami.
Először csak azt éreztem, hogy a számban nagyon fáj valami, s az átlagosnál is többször kellett valamit a számba tuszkolni. Ez persze az átlagosnál is nagyobb mennyiségű nyál kicsordulásával járt. A folyamatos csiklandást, viszketést és fájdalmat viszont nem tudtam máshogyan leküzdeni. Még Anya és Apa ölelése és puszija is kevés volt. Aztán hosszas várakozás után ez a rossz érzés megszűnt, majd a tárgyak szopkodását már nem csak cuppogó, hanem koccanó hang is kezdte kísérni. Ezután újabb pár macerás nap következett, majd újabb kemény izé lett a számban, ami nem akar többé megválni tőlem.
Anya és Apa persze ujjong, hogy előbújtak a fogacskáim. Pár hete valami kemény édeskés dolgot is nyomkorászták a számba, ami némi nyál hatására elkezdett olvadni. Anya ezt keksznek hívta. Ha jobban belegondolok, nem olyan rosszak ezek a fogak, mert a segítségükkel még több dolgot tudok megkóstolni. Még ehető dolgokat is. Az utóbbi pár napban megint bajlódtam egy kicsit, majd a számban felül is megjelent egy fogacska, így nemsokára fogaimmal is tudok zenélni!
