Mostanában nagyon fel vagyok pörögve. Legalábbis Anya ezt szokta kézrdezni: - Kislányom, te mitől vagy úgy felpörögve?
Nem tudom pontosan mit jelent ez, mindenesetre akkor mondja, mikor nem bírok magammal, rohangálok a lakásban össze-vissza, Tesót ölelgetem-szorongatom-csókolgatom, stb. Szóval, majd kibújok a bőrömből. Máskor meg, hogy biztosan ne fázzak fel, cipőstől belebújok Apa vagy Anya papucsába és igyekszem futni benne - a vége persze hasraesés.
A vidámság amiatt lehet, mert sokszor vagyunk a kertben, újabb és újabb játéklehetőségeket felfedezve, s néha újabb sérüléseket is. A kismotorommal például bátran szoktam elindulni a teraszunk széléről, csak úgy, neki a kertnek! Na, ilyenkor biztosan szembejön valami bokor, vagy éppen a homokozó széle.
Másik kedvencem, ami miatt Anya bosszankodni szokott, a csöpögős kerti csap. Időnként próbálok egy-egy csepp vizet elcsípni az ujjaimmal, de van úgy, hogy a kabátom vagy pulcsim ujja issza fel a lecseppenő folyadékot. Mindig rám szólnak ilyenkor, de hiába, mert mikor éppen nem figyelnek, visszaólálkodok a kedvenc mókámhoz.Aztán jöhet a ruhacsere...
Van, hogy Anyával körbejárjuk a kerti növényeket, és lelkes szagolgatásba fogok. Nem szokott kimaradni egyetlen szál tulipán, árvácska és más színes virág sem, olykor még a virág nélküliek is sorra kerülnek. Ilyenkor, ahogy mutatták, bőszen lehajolok, szimatolok, majd egy "Ciii" szócska mellett rázogatom a buksimat. Ezek a körutak is nagyon fel szoktak dobni.
De legnagyobb üdvrivalgásban akkor török ki, mikor Anya megérkezik valahonnan. Előfordul, hogy le sem tudja a kabátját vetni, mert "Ana, Ana, Anaaaa!" kiáltások közepette rávetem magam, s addig ölelem a térdét, amíg fel nem vesz!
