Anyáék új játékot találtak ki nekem, hogy szórakoztassanak - vagy ki tudja, talán maguknak...Valahányszor, mikor valami huncutságot teszek, a mutatóujjukat felemelik, s bőszen összevonva a szemük feletti szőrt azt mondják: - Nem-nem-nem! - Közben viccesen mozgatják a mutatóujjukat előre-hátra.
Általában akkor fordul ez elő, amikor kipakolom a számomra tiltott fiókokat, vagy szétdobálom a nekem nem tetsző ételmaradékokat, esetleg szétpakolom a térképeket. Akkor is hasonló a reakció, mikor Anya kenceficés edénykéit kezdem maszatolni a padlón, vagy ha kóstolót tartok a krémekből. A telefonok és a tévé irányítója is tiltott számomra, mert Apa szerint nem tesz jót, ha földhöz vágom őket.
Mikor már elegem van a folytonos tiltásokból, akkor én is utánozom ezeket a mozdulatokat és hangokat. Ezt persze már nem bírják ki Anyáék mosolygás nélkül, így a szigorú dörgedelmek gyakran eltűnnek és akkor együtt kacagunk!
Na, nem mindig van ez így. Természetesen rájöttem, hogy ez igazából nem is játék, hanem ilyenkor igyekeznek valamiről lebeszélni. Amikor már tényleg mérgesek, olyankor felhagyok az ujjacskám tornáztatásával és igyekszem inkább szót fogadni, mert tudom, különben igazi haddelhadd következne!
