Mivel már nagyon ügyesen mozgok a talajon és egyéb vízszintes felületeken, többször vágyom újabb és újabb magaslatokba is - Anyáék és egyéb rám vigyázók nagy örömére!
A lépcsőkhöz fűződő vonzalmamról már beszéltem. Sőt, tök uncsi a lépcsőket úgy használni, ahogy szokás. Én más megközelítésből, azaz a korláton kívül szeretem használni a lakás szintjeit áthidalandó eme építészeti remeket. Apa ilyenkor igen erősen kezdi ráncolni a szemöldökét, Anya pedig oda sem mer nézni.
Másik kedvencem a kanapén való versenyfutás - magammal. Igen nagy lendülettel szoktam megtenni ezt a nem túl nagy távot, s persze ilyenkor hárman hatfelől vetődnek felém, hogy le ne essek. Nem értem, mit paráznak?
A kertünkben lévő csúszda mászókája is többször meghódításra került általam, Anyáék óvó-védő karjai mellett. Anya azt mesélte, Tesó ugyanennyi idősen szintén hasonlóan szokta rájuk hozni a szívbajt...
A bölcsiben gondozónénit is szívesen rémítgetem azzal, hogy bátran mászkálok az ottani kisház padjára, majd onnan lendületből alávetem magam. Volt már, hogy kicsit rosszul sikerült az érkezés, s kicsit meg is ütöttem magam, olyankor kicsit megszidtak : -Látod, mondtam és hogy nem szabad! - Ilyenkor a jól bevált engesztelő puszit szoktam alkalmazni, s a jeges tekintet felolvad....
