Tesóm egyre többet játszik velem. Mert rájött, hogy érdemes. Pontosabban, egyre többet játszunk együtt, mert olyankor remekül szórakozunk!
A benti mókák közé tartozik az is, mikor egy nagy takarót borítunk magunkra, így elbújva ijesztgetjük Apát vagy magunkat. Időnként "kisházat" is építünk a takaróból, amit hamar le szoktunk rombolni, mert nem tetszik a formája...
A közös zenés-táncos mulatságokat már említettem, ezekből a jó idő miatt mostanában kevesebb volt. Egyébként az ilyen események elmaradásának oka lehet az is, hogy Tesóm jobban szeret magában táncolni. Ilyenkor azt mondja, fellépése van. Van, hogy a plüss állatainak ad műsort...nevetséges...Szerintem sokkal jobb a buli, ha én is bekapcsolódhatok. Jó,jó, nekem még nem megy ugyanaz a koreográfia, de akkor is!
A múltkor kaptunk Apától vicces sapikat, amiket a fejünkre húzva valami törpe féléhez váltunk hasonlóvá Anya szerint. Azt mondja, van valami mese, ami a tévében szokott lenni, abban lehet ilyen mókás kis fejeket látni. Na mindegy, de tény, hogy rögtönzött műsort adtunk Anyáéknak, aminek nagy kacagás lett a vége!
Mindannyian jól szórakoztunk, de Anya gyorsan leintette a műsort, mert készülődni kellett az esti pancsihoz.
Újabban Tesóm hintáztatni is szokott a kis kerti hintámban, sőt, ő is beül a mellettem lévő kicsit nagyobb hintába, s együtt lengünk előre-hátra, előre-hátra. Ő persze annyira meglöki magát, hogy majd' elrepül. Máskor, mikor megunja, akkor szalad velem szemben, mikor én hintázom, mintha el akarna kapni. Tök vicces az is! Kivenni persze nem tud a hintából, ilyenkor mindig a Szüleink segítségéért kiált. Hiába, jó ha Anya és Apa van a háznál!