Nóri vagyok. Január közepén lettem kész arra, hogy előbújjak anyából. Nem volt könnyű, mondhatom. Mivel már nagyon kíváncsi voltam a külvilágra, arccal előre érkeztem, nyitott szemmel. Idekint 2 bácsi és 3 néni fogadott. Amint kiderült, az egyik néni az anyukám, az egyik bácsi pedig az apukám volt. Mikor kibújtam, nagyon rossz volt, mert fáztam, fáradt és éhes voltam. Betettek egy folyékony valamibe, majd nyomkodtak, azután pedig valami puhába burkoltak. Ezek után ismerős hangokat hallottam, de valahogyan máshogy, mint korábban: az anyukám üdvözölt, és melegen átölelt.
Azóta 3 hónap telt el és sok érdekes dolog történt. Megszoktam a kinti életet, s már egy kicsit tetszik is. Anyukám van velem a legtöbbet, de apa is sokat mosolyog rám. Én gyakran visszamosolygok rá, mert látom, hogy ennek nagyon örül. A száját folyton az arcomhoz nyomja. Egyébként ezt anya is sokat csinálja, s még cuppog is hozzá. Van egy kisebb emberke is, aki kicsit hangosabb, mint anya és apa, a többiek nagytesónak hívják. Azt szeretem benne a legjobban, hogy szálak lógnak a fejéről, amibe bele lehet kapaszkodni. Igaz, olyankor még hangosabb. Amikor világos van, a nagytesó eltűnik itthonról apával együtt, de néhány evés és pici alvás után újra találkozunk, mielőtt sötét lesz.
Hát ilyenek a körülöttem lévők.Azt hiszem ezt családnak hívják, legalábbis nagytesó szerint.