Tegnap elmentünk egy nagyon magas házba, amit Anya templomnak hívott. A templom előtt találkoztunk a mamáékkal és Anya testvérével. Anya azt mondta, mostantól ő a Keresztapukám. A templomba mindannyian bementünk, majd egy lassú hangos zene kezdett szólni, de senki nem táncolt. Otthon, ha zene szól, Nagytesó mindig táncolni kezd, majd mi is csatlakozni szoktunk Anyával vagy Apával. Itt viszont mindenki csak komoly arccal nézett. Majd egy fekete ruhás kedves bácsi hosszasan beszélt, a sok nép pedig hallgatta. Én Anya ölében fészkelődtem, tornáztam, majd rugóztam is egy kicsit. Aztán a plafonon lévő szép világítást nézegettem. Ezután Anya felállt, odavitt egy lavórhoz, a kedves bácsi pedig leöblítette a fejemet. De a víz hideg volt, sokkal hidegebb, mint mikor pancsizunk és hajat mosunk. Keresztapu szerencsére gyorsan megtörölte a hajamat, így nem fáztam sokáig. Mikor ezzel megvoltunk, a kedves bácsi széttárta a karját és az egész családhoz beszélt. Majd kivonultunk a templom elé és Apa lefényképezett mindannyiónkat. Ott voltak a mamáim, papáim és mindenki!
Hazamentünk és én kézről-kézre jártam. Mami megetetett, majd aludtam egy kicsit. Mikor felébredtem, még mindig nagy volt a sürgés-forgás. Anya tálakkal a kezében rohangált, a népek meg csücsültek és ettek. Ezután megint szeretgetős rituálé következett: a család minden tagja puszilgatott. Fárasztó nap volt!
