Anya azt mondja, az év legszebb ünnepe közeledik. Azt is mesélte, mikor legutoljára ilyen nagy ünnep volt, még a pocakjában voltam, de már nagyon várta a megérkezésemet. Az ünnepekről annyit tudok, hogy olyankor találkozom a mamáimmal, papáimmal, unokatesókkal, közös eszem-iszom zajlik és mindenki hangoskodik.
Ez a mostani biztosan valami más lesz, mert Nagytesó napok óta lázban ég, karácsonyos verseket, énekeket ismételget, színes papírba csomagolt csokikat eszeget, díszes fenyőfát rajzolgat. Még az osztálytermük is díszes! Láttam, mikor mentünk érte a suliba Anyával. Egyébként itthon is változások következtek be a berendezést illetően: Anya az ajtóra, asztalra, lépcsőkorlátra stb. különböző zöld-piros-arany és még ki-tudja-milyen színű csodákat varázsolt, amiken gyönyörűen csillog a fény. Sőt, Apa a házat is csudaszép fényekkel díszítette, így mikor már sötétben jövünk haza, messziről világít! Biztosan azért, hogy könnyebben hazataláljunk. Gondolom, mások is így vannak ezzel, mert a szomszéd házakon is hasonló fényeket látok újabban. Sőt, ha hosszabb útról jövünk autóval, Tesó ujjongva szokta számolgatni, hány fényfüzéres-ablakdíszes házat lát.
Mostanában a bevásárlásaink is tovább tartanak a szokásosnál, amit én nem annyira bánok, mert rengeteg a látnivaló a boltokban! Van, ahol Nagytesó rajzaira emlékeztető díszes fákat látni, másutt rengeteg színes gömböt, dobozt, meg sok-sok népet! Én igyekszem mindenkire mosolyogni, még a morcos nénikre-bácsikra is, s mindjárt jobb kedvre derülnek!
