Az utóbbi napokban felgyorsultak az események. Már ami a lakásban való közlekedésemet illeti. Azzal kezdődött, hogy néhány hete felálltam a cserépkályhánk alatti fatartóba kapaszkodva. Ez egy igen ingatag alkotmány, így előfordult párszor, hogy mindenestől felborultam. Szerencsére mindig ott volt valaki a nagyok közül, így nem koppant olyan nagyot a buksim.
Aztán felfedeztem, hogy a nappali és az étkező közti lépcsőnél is fel tudok állni, sőt ,kicsit előre tolva magam, a térdemet fel tudom rakni a lépcsőre. Innen már tényleg csak egy "lépés", hogy még egy fokot felmásszak. Akkor aztán nyomás a kajáldába, majd a konyhába és így tovább. Ilymódon bejártam már szinte az egész lakást. Legalábbis a lenti részt. Voltam már a konyhából nyíló kis szobában is, ahol sok polc van, a fürdőszobában, az előszobában. Apa dolgozójában is voltam, ahol a kosarat szeretem felborítani, amibe Apa azokat a papírokat szokta tenni, ami már nem kell neki. Ez tök jó, mert nekem meg pont tetszenek ezek a színes valamik!
Felfedező útjaim egyetlen hátránya, hogy időnként letottyanok, rosszabb esetben a kobakomon landolok, s ezek az ismeretszerzések kissé fájdalmasak!
