Nagyon szeretek kacagni - persze ki nem? Legalábbis úgy vettem észre, ha én nevetek, velem nevet az egész família. Ezért aztán cserébe, ha ők nevetnek, én is nevetni kezdek - bár sokszor fogalmam sincs min. Persze jópárszor nevettettek már meg különböző dolgokkal. Mint ahogy már korábban említettem, Nagytesó szokott nekem táncolni, énekelni, de néha Anya rászól: - Ne ilyen idétlenül már, kislányom! Ne halandzsázz! - Azt ugyan nem tudom mi, de azt hittem csak én nem értem még. De tetszik!
Nem csak Nagytesó szokott mókázni velem, hanem sokszor Apa és Anya is. Imádom a kukucs játékot is, amikor Anya eltűnik az ajtó mögé, s valahol másutt bukkan fel ismét. Az nagyon klassz. Máskor meg a keresztapu, vagy ahogy Nagytesó hívja "az örök vicceskedő" bohóckodik nekem. Ilyenkor meg akar harapni, s úgy is tesz, mintha meg is harapna. Ez olyan vicces! Bezzeg mikor én harapom meg Anyát, neki nem tetszik, mondja is: -Aúúú, kicsim ez nem vicces! - azért én kacagni szoktam rajta, ahogy olyan furán eltorzul a feje. Megint egy dolog, amihez még nőnöm kell, hogy megértsem.
Mivel már ügyesen fel szoktam állni a bútoroknál, klasszul tudok táncolni is beléjük kapaszkodva. De a legjobb, mikor Nagytesóval összekapaszkodva járjuk. Ebből mindig nagy nevetés szokott kerekedni!
