Pár napja szépen felöltözött az egész család. Engem is szép szoknyácskába bújtattak, Nagytesó, Anya és Apa is kiöltözött és elmentünk egy nagy szobába. A szoba nagyon csillogó-villogó volt, csupa mosolygós bácsi és néni üldögélt benne, majd rövidesen evés-ivás kezdődött. Egy hangos bácsi beszélt, mielőtt a kajákat behozták. Én egyikből sem kaptam, csak a szokásos babakajámat szervírozta Anya.
Miután mindenki jóllakott, autóztunk egyet, majd a babakocsiban ébredtem. Így közben fogalmam sincs mi történt. De az biztos, hogy hangos zene ébresztett, amit viccesen mosolygó bácsik adtak ki a szájuk, kezük s érdekes izék segítségével. Akkor aztán megláttam a világ legszebb nénijét: hosszú fehér ruhában volt, gyönyörű volt a haja és egy szép bácsi mellett mosolygott. Láttam ezután buborékokat is, majd ismét autóba tettek.
Egy magas házhoz mentünk, mint amilyenben a keresztelőm is volt. Ott bent hangosan kiabáltam, csodáltam a fényeket, s közben Anya karjából egy bácsi kezébe kéredzkedtem át. Miután vége volt a műsornak, a szép néninek és bácsinak sokan gratuláltak és irtó sokat puszilkodtak.
Miután ismét autóba ültünk, abban a díszes házban találtam magam, ahová legelőször megérkeztünk. Ismét szétnéztem, s gyönyörű díszeket és színes ablakokat láttam. Nemsokára megint rákezdtek a zenész bácsik és hamarosan a sok nép mind táncra perdült. A zene kicsit hangos volt, de én vidáman nézelődtem. Ismét kajcsi következett, majd tánc és tánc. Nagytesó Apával vígan ropta, míg én Anya ölében ugráltam. Végül nagyon elfáradtam és autóztunk egyet. Nagggyon későn értünk haza, így az esti pancsi elmaradt, csak beletuszkoltak a hálózsákba Anyáék, s már aludtam is.
